Feltárjuk a Pálos kolostorromot – 2
A Herman Ottó Múzeum Régészeti Osztályának munkatársai, Háromhuta Község Önkormányzatának megbízásából július 18-22 között alaprajz hitelesítő feltárást végeztek az óhutai Pálos kolostorromnál. A régészek munkáját az Önkormányzat diákmunkásai és önkéntesek is segítették, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. Szörényi Gábor András régész, a Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese az alábbiakban számol be a kolostor történelméről, a feltárásról és annak eredményeiről:
Az óhutai pálos kolostor Szt. Fülöp és Jakab titulusú templomát 2016. júliusában tárták fel a Herman Ottó Múzeum munkatársai, számos lelkes háromhutai önkéntes közreműködésével.
A 14. század elején már biztosan létező rendházat több évszázadon keresztül lakták a pálos remete szerzetesek. A 14-15. század folyamán több oklevél is tudósít arról, hogy a barátok különböző -köztük királyi és királynéi – adományokban részesültek. A késő középkor virágzó évszázadait követően a kolostort a 16. század derekán érték az első csapások. A legsúlyosabb pusztítás 1547-ben történt, amikor Serédy Gáspár, Ferdinánd király hadmestere felgyújtotta a rendházat. Minden bizonnyal ezt követően rövid ideig még helyreállt itt az élet, de a 17. század derekán végleg elhagyta az utolsó barát is a kolostort, amely ezt követően fokozatosan pusztult. A lakatlan környék miatt a romok elkerülték a figyelmet, így a rendház területét a természet lassan visszahódította, amely ma 2-3 méter magas hepehupás rommezőként hirdeti az egykori pálosok nyomait. A feltárások a kolostor déli oldalát lezáró kicsiny templomot érintették. Célja az alaprajz felderítése és az egykori járószintek meghatározása volt. Az eredmény messze meghaladta az előzetes elvárásokat. A rommező alól egy összeomlott, de szerkezetében szinte teljesen kiszerkeszthető gótikus templom került napvilágra. A nyolcszög három oldalával záródó szentély faloszlopai és az omladékban talált zárókő alapján megrajzolható az egykori hálóboltozat. A délkeleti oldalon nyíló fülke fölött egy ablak rekonstruálható. Az omladékban fellelt apró sárgásfehér alapon vörös, barna és fekete festésű vakolatdarabok utalnak arra, hogy a falak és a boltozat is ki lehetett festve. A szentélyt boltozott diadalív rekesztette le a hajótól, ennek járószintje néhány lépcsőfokkal alacsonyabban lehetett az apszisétól. A hajó északi falán megtalált nyílás a kolostorba vezető egykori ajtó helyét jelölte. A templomban több oltár is lehetett, a főoltár alapozása a keleti záró fal előtt helyezkedik el, míg egy további oltáralapozás az északi diadalív pillér előterében került felszínre. Az omladékban gyűjtött számtalan apró zsindelyszög alapján joggal feltételezhető, hogy a templomot fa zsindelytető fedte.
Háromhuta Község Önkormányzatának a Herman Ottó Múzeum együttműködésével középtávú célja a feltárt falak állagvédelme, majd pedig a templom teljes egészének feltárása. Hosszú távú cél a templom teljes rekonstruálása, amely a már eddig kiásott falak és építészeti részletelemek alapján minden bizonnyal lehetséges lesz.
A feltárásról napi beszámolókat a Herman Ottó Múzeum Régészeti Osztály facebook oldalán olvashatnak. – https://www.facebook.com/regeszet.hermuz/?fref=ts
Figyelem!
A feltárt területek egy része jelenleg nyitottan hagyott, így megtekinthető. Az Önkormányzat azonban arra kéri a kedves látogatókat, hogy ezeken a területeken fokozott figyelemmel járjanak és ne bolygassák meg a régészeti lelőhelyet. Köszönjük!
